Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A remény pedig nem engedi,hogy megszégyenüljünk. (Római levél 5:5)

Még a legnehezebb időkben is ott a reménysugár

Igaz történet:  A leírás egy család  esettörténete. Az elejétől a végéig minden szó a  valóságot  tükrözi. A neve elhallgatását kérő szereplő, és a család  hozzájárulását adta a cikk megjelenítéséhez. Kereszt neveket megváltoztattam .

A beteg: Jenő;     

Feleség: Viki;       

anya (a feleség anyukája, aki  Londonban él,barátnőm): Bea;      

és én:  covid intenzíves nővér

Előzmény: Jenő és felesége megbetegedett. Jenő állapota sokat rosszabbodott 24 óra leforgása alatt. Míg Viki tartotta magát a 39 C láz ellenére is mentőt hívott,hogy férjét minél gyorsabban kórházi ellátáshoz juttassa.  A mentők a 3. alkalommal - ( mert az előző 2  látogatásukkor még nem volt indikált.) -  vitték kórházba Jenőt,mert akkorra vált kritikussá az  állapotba. Se kép,se hang . Nem volt magánál Jenő. Jöttek a vizsgálatok CT stb. igazolttá vált a most dúló járvány Őt is utolérte. 90% érintettségű volt a betegsége, azaz ennyi %-ban volt beteg a tüdő. 10% esély maradt az életben maradáshoz.   2 kisgyermek várta haza  sportoló és egészséges életet élő  51 éves édesapát.

Jenő intenzív osztályon feküdt,  lélegeztető gépen volt. Naponta hívta az ottani orvos Vikit,hogy tájékoztassa Jenő állapotáról.

Csak a csoda segíthet,de tettünk már itt csodákat. Higgyen és reméljen -szólt az orvos. 

Viki velem is naponta beszélt, kért segítséget a leletek és az orvos által elmondottakhoz ,értelmezést. Bea összeroppanás határán, vese görcsökkel feküdt,otthonában. Mert tehetetlenséget érzett,hogy ebben a nehéz időben nem tud a lánya támasza lenni.  

Jenő 10 napja az intenzíven ,  Viki 10 napja otthon illetve 10 napja Beának.Ez a történet ,ami felér egy csodával,hogyan tud és főleg miből tud erőt és hitet meríteni ilyenkor a család.

Viki 10 napja:
Talpra esett nő Viki, Őt is súlyosan megviselte ez a 10 nap. Főleg akkor mikor elragadta  a képzelete,vajon mi lesz a kimenetel.Ilyenkor virtuális pofonokat adott magának ez nem lehet, Neki élnie kell, meg kell gyógyulnia. Ilyenkor nem aludt, nem evett,csak sírt.  A család egészséges lelki életet élt,tehát fontos volt számukra az előre vivő gondolkodás,a testi és szellemi egység, egészség. Most az élet éles helyzetbe terelte őket. Hisz, nem lenne fejlődés,  ha nem előzné meg nehézség. Vizsga, mondhatni,csak itt nincs második esély, nincs pótvizsga.  Viki elhatározta,hogy imaláncot indít Jenőért. Pontban X. órakor minden nap mindenki, aki csak teheti és ismeri, és azok ismerősei gondoltak Jenőre,beszéltek hozzá. Kértem Vikit,hogy úgy  képzeljék el Jenőt, ahogyan szeretnék látni Őt.  Egészségesen,gyermekeivel és párjával sétálni, piknikelni ,viccelődni. Szinkronban több száz ember gondolt Jenőre. A kollektív erő hatalmas . Naponta kérte az ismerőseit erre a "munkára". Annyira partnerek voltak ebben ezek az emberek,hogy akik nem ismerték Jenőt kérték,hogy tegyen ki egy képet róla,hogy láthassák.

Végül Jenő lekerült a lélegeztető gépről, áthozták a területileg illetékes kórházba. Ahol már én is tudtam szemtől szembe találkozni vele.

Jenő 10 napja:

" Úgy mentem a gépre,hogy semmi rossz érzésem nem volt" Így mondta Jenő.

Utólagos elmondása szerint: mindent észlelt ami körülötte zajlott. A teste aludt, az agya aludt, a lélek, a belső erő észlelt. Hallott mindent, ami körülötte zajlott. Az elméje viszont máshol járt. Az altatószer hatása miatt, időnként ez a belső erő is vele ment. S azt élte meg valóságnak ami a képzeletében futott. Ez volt a mélypontja. Rettenetes és elképzelhetetlen helyzetekben találta magát. Menekült, az életéért  küzdött álmában. Altatása alatt hála isten rövidebb ideig,voltak ezek a rémálmok. Elmondása szerint s szó szerint idézem:

"Én végig a míg gépen voltam doboltam a lábammal,jeleztem,hogy jól vagyok. Az járt a fejemben folyton folyvást,hogy meg kell gyógyuljak,gyerekeimet fel kell neveljem".Ez nagy motiváció volt. Viki hangját hallottam.

Jenő post-intenzív osztályra került. Megtörve,22 kg lefogyva  (10 nap alatt 22 kg fogyott). Engem nem ismert Jenő,anyósával 32 éve vagyunk barátságban. Bemutatkoztam,s rögtön nekiláttam komfortosabbá tenni az ott létét. Nyelési nehézségei voltak az intubálás miatt.Ezért kapott tőlem könnyen fogyasztható folyékony tápszert ami  felnőtteknek való. Jenőt fel kellett rázni,utólagos sokkban volt. Talán ekkorra fogyott el az ereje. Rövid ideig elhatalmasodtak a visszatérő rémálmai,még mindig előfordult éber állapotában is hogy azt képzelte a valóságnak. Megkönnyeztem,mindennap amikor dolgoztam felmentem Jenőhöz . Az ottani orvos azt mondta a Vikinek: készüljenek fel a legrosszabbra,ha nem fog Jenő enni,mozogni akkor meg fog halni. DE Jenő nem bírt felkelni önmagától,le volt gyengülve. Beszélni is csak suttogva tudott, hisz nagy erőkifejtés kipréselni a levegőt a tüdőnek, főleg ha csak 10 % működőképes. Telefon üzenetek ezrei, de sajnos Jenő nem bírta el még a telefon sem.  Szív szaggató látvány volt. Elővettem hát a telefonom és élő videót indítottam a család felé. Erőt kapott ettől Jenő is és a család is. Átbillent a holtpontonján.

Sírva mentem vissza az osztályomra dolgozni.

 

Bea 10 napja:

Angliában utazási korlátozás volt érvényben,nagyon szigorúan vették. Lehetetlenség volt haza jönnie.  A tehetetlenség sokszor mérget szül. Olykor betegségben is megnyilvánulhat. A  düh a harag ,méreg a szervezetnek. Beának veseköve lett,mely akuttá vált kínozta a fájdalom, a görcs. Állni, járni képtelen volt. Sírt, zokogott. Még ez is. Ahogy Jenő kikerült az intenzívről Bea megszülte a köveket. Micsoda megkönnyebbülés. Naponta beszéltünk,nyugtatni kellett. Büszke volt a lányára s egyben aggódott is érte. Féltette az unokáit is. Félt,hogy a gyerekek így látják az anyjukat. Kisírt szemekkel . A gyerekek,rajzoltak az apjuknak . Ők így dolgozták fel.

Bea minden kapcsolatát megpróbálta mozgósítani,hogy a lehető legtöbb információt és segítséget megkapjon itthon  a lánya. Nehéz 2 hét volt. Megdöbbentette,hogy a lánya mennyire erős,kitartó és kezdeményező. Látta,hogy mennyire egy húron pendülnek Jenővel,aki határozottan élet igenlő.

Ők,így egy pár. Egymást szerető, és legyen  bármi akadály  együtt túljutnak rajta. Hittek egymásban,bíztak egymásban.  Hitték,hogy szövetségük sokkal,de sokkal tovább kell kitartson.

 Jenő szavaival búcsúzom.  Megszívlelendő! 

"Szia Marianna! Amit beszéltünk.Nálam mindig a család volt az első. Covid után.Mindenképpen a család az első,és az egészség.Minden napot úgy élek,hogy minden percét élvezem,és kihasználom.Sok időt töltök a szeretteimmel. Mindig kimondom az érzéseim,és tudtukra adom ,hogy nagyon szeretem őket.Tudják azt mit érzek.Mindenért hálás vagyok hisz élek és az élet csodálatos.Minden más másodlagos. Mindennél többet ér a szeretet!A szeretet most is bebizonyította ,hogy mindent legyőz.Ami jólesett ,hogy minden ember ,de főleg a családom hitt bennem.Én soha semmit nem adok fel.De a családi,és emberi szeretet összetartás a legfontosabb.Főleg ebben a világban.A lényeg nagyon szeretek élni,és az élet minden percéért hálás vagyok.Üdv !

 

MerieN

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.